Joe itt van.
Feltartóztathatatlanul és megállíthatatlanul.
Megjelenik.
Egy évvel ezelőtt valószínűleg és sipítoztam, hogy nincsenek ötleteim, és különben is, ha vannak semmire sem megyek velük.
Erre most tessék, itt van ő.
Hogy elégedett vagyok vele?
Nem tudom, hogy erre egészen lehet válaszolni, hiszen még mindig tudtam volna rajta mit változtatni. Egy kicsit itt megvágni, ott átírni, ezt kiszedni, vagy kezdjük inkább elölről az egészet. Visszagondolva, arra a hat évre, amit ezzel a félkarú fickóval töltöttem...
... rengeteg változat született, melyekben Joe volt idő utazó, halhatatlan, mészáros, de ami végig megmaradt: gengszter.
Szerencsére győzött a józan eszem és nem csináltam semmiféle hipi-szupi hőst belőle, hanem megmaradt jó öreg, zsémbes önmagának, aki mindig is volt.
Ha azt mondanám, hogy nem félek, hogy mit fognak hozzá szólni, akkor hazudnék, mert eléggé tele van a gatyám a visszajelzésektől. Vajon sikerült azt a hatást megalkotnom, amilyennek akartam? Vajon tényleg más lett, mint amilyennek mindig is képzeltem?
Ezt még mindig nem tudom.
