2015. november
Azaz elkezdődött az idei NaNoWriMo, azaz végtelenül egyszerűen megfogalmazva: írjunk meg egy 50 000 szavas regényt egy hónap alatt.
A dolog egyszerűnek tűnik, ennek ellenére tele van buktatókkal, leginkább azzal, hogy nincs idő vakarózni, elgondolkozni és másba kezdeni. Kőkeményen meg vannak adva a számok, amiket mindennap teljesíteni kell, azaz naponta 1500 szó, tök mindegy, hogy mi történik. Persze, én annyi csalást megengedek magamnak, ha éppen nem jut idő írni, akkor másnap bepótolom, a kilencedik napnál tartunk, ami azt jelenti, hogy Joe folytatása (vagy mondjuk úgy, hogy egy új története) ennél gyorsabban még nem íródott.
Sokat variálni nem lehet vele és ez így jó, a történet csak megy a maga útján, természetesen pár mérföld követ én határoztam meg, de ennek ellenére minden alkalommal magával tud sodorni. Eddig részletes vázlatra nem volt szükség, bár előfordul lehet a kihívás végén emiatt a fejemet fogom verni a falba.
Kissé féltem a feladattól, de mióta elkezdtem nem bántam meg, egy évben többször is lehetne magán - NaNokat csinálni. (Ki is finganék elég hamar.)
Mindenképpen hozzáteszem, hogy amikor véget ér a november nekem nagyon sok javítani valóm lesz. Viszont meg lesz a regény jó 90%-a, a maradék a javítás és hozzáírás.
Igazán kiváló ötlet volt egész nyáron pihentetni az írást és sok cikk, na meg könyv elolvasásával Joe történetében eddig sosem látott szereplők jelennek meg.
Az is ki fog derülni, hogy pontosan mi is ez az intézmény és kiket rejt az Új Remény Szanatórium.
Ha minden jól megy, akkor Karácsonyra kész!
(A kézirat - hogy valaha is kiadom még nem tudni.)
