Something else - dolog

Hosszas, kínkeserves várakozás után megjött Joe. Persze, mint mindig most is rohadt elégedetlen voltam, de hagyjuk, ezen már segíteni nem lehet. Az egy kész csoda volt, hogy ideért. 
Szóval itt van:

Szép, mi?
Meg vékony, meg kicsi, de ez már az én hibám, tudom, nem kell minden könyvnek egy Gyűrűk Ura vastagságúnak lennie, de amennyit melóztam vele, simán lehetett volna.
Hagyjuk most a könyvet, aranyban mérik az árát (3700, ez volt a reklám helye), és emiatt nem mondanám, hogy kapkodnak érte.
Viszont...
Voltak annyira rendes emberek, akik pénzt nem kímélve megvették, és fáradságot nem kímélve olvassák/olvasták.
Két olvasói visszajelzést kaptam, egy végig olvasott kritika szerint, Joe jó, olyan, mint egy film és miharabbi folytatást igényel.
A másik olvasó, még a sztori közepén jár és nem hiszi el, hogy elsőkönyves írta. Köszönöm. 
Jó lett volna, ha annak idején ilyen emberek ülnek a kiadóknál, akiknek elküldtem, és nem hajították volna a szokásos, klisé szöveggel vagy éppen szöveg nélkül. (Na, ezt sem értem meg, ha nem tetszik valami, miért nem hajlandók leírni, de mindegy, ez van, kis pont vagyok ehhez.)
Míg el nem felejtem, Joe egy bizonyos pályázaton sem felelt meg (nem mondom melyiken, mert hosszan leírnám a véleményemet és az nem tűrne nyomdafestéket), nos nem tudom azért, mert nem nyáltenger, vagy azért, mert nem középiskolában játszódik, vagy azért, mert nem vagyok profi Stephenie Meyes (bocs, ez kiugrott), bárhogy is onnan is mennie kellett. 

Természetes, hogy elment minden életkedvem, és ezért nem gondoltam soha többé kiadásra, és Joet csak a magam kedvéért javítgattam.
Aztán most itt van...
Több történetet is megérdemel, de a nyolc milliárd ötlet ellenére, ami a folytatással kapcsolatban született (Szemfényvesztés címmel lát majd egyszer napvilágot), még sem tudom elkezdeni.
Valami más rág belül és egyre jobban növekszik, azt is tudom már, hogyha egyszer végére érek a Gengszter köteteknek, akkor mi fog rám várni.
Nem biztos, hogy a nagy nehezen megszerzett olvasók ennek fognak örülni. Az előző blogban érintettem a témát, és most már biztosabb vagyok, ezen folytatásban.
Meg lehet, hogy ez a másfajta dolog, ez a 'something else'- érzés, csupán csak az íróasztal fiókjának megy, pontosan úgy, mint eleinte Joe.
De sosem lehet tudni.
A másik meglátás, ami kikívánkozik az a "miliő", amibe belecsöppentem Joe kiadása soron.
Most komolyan...
Kezdő írók közé keveredtem, azt hittem, hogy na, itt aztán rokonlelkek lesznek.
Nem voltak.
Talán a rengeteg műfajjal, amit képviselnek és egy sem hasonló az enyémhez, talán ez az oka, ami miatt azt érzem....
...elfelejtették az alapszabályt?
Olvass sokat és írj sokat. 

Biztos nem így van! Biztos, mindenki lelkes jegyzetkészítő és kutatómunkát készítő író. 
Vagy nem?